A lírai humorral ékesített beszámoló, a 2012-es bugaci Kurultajrol szól, amin becses barátainkal és egyesületünk teljes létszámmal vette ki részét.

A manga törzs kalandjai, avagy lelkünk a pusztát járta
Kurultáj 2 Bugacon
A Régiós nyugati sereg Bugac határában találkozott az észak-nyugati haddal, amikor a rovásos település tábla árnyékában boldogan ölelték magukhoz az óváriakat a MÍSE-ből.
Ekkor került sor egy látványos szöcske vadászatra is, ami lehet, hogy sáska volt, de erről pontosabbat csak Krajczár Peti tud mondani…Attila mindenesetre próbált közelebbi kapcsolatba kerülni az ugráló lénnyel, amikor fényképezőgépével kergette őt…
Hamarosan bebocsájtást nyertünk a nagy pusztába, ahol már megkezdődött a jurta falu felépítése. A mi parcellánk kijelölését követően nekiláttunk saját jurtánk felépítésének. Sok ügyes kéz ténykedett, így elég gyorsan állt a ház, úgyhogy jöhetett az áldomás. Tamás ez alaklomra készítetett fakupáiból fincsi áfonyapálinkát szürcsöltünk. Ezt követően az óvári had, Csabi és Anita járultak a Régiósok elé, hogy átadják ajándékukat, amit a meghívásért, hálájuk jeléül készítettek. Ez egy nemez takaró volt, mely egy életfát ábrázolt a körmendiek rovásos névbetűivel körülölelve.
A szomszédok, látván, hogy mennyire tehetséges a csapat jurta állításban, szívesen kértek segítséget, így lehetőség nyílt még két jurta összehozására...
A lemenő nap fényében Öcsi megint a tündök tetején üldögélt. De akkor már a szomszéd tündökén.
A sok építkezést egy kis forgatag- látogatással pihentük ki, amikor családias hangulatban a kis létszámú tömegbe vegyültünk.
Másnap délelőtt különböző módon relaxáltunk a jurta környékén, közben megfigyelve a többiek építési technikáit. Eddigre már híre ment a pusztában, hogy ez a csapat nagyon otthon van a jurta állításban. Így esett, hogy szúrós szemű fontos ember mosolyt erőltetett morcos arcára és szívességet kérni jött. Így megnyertük az ujgur jurta felállítását is.
Péntek este hivatalosan is kezdetét vette a nagy törzsi gyűlés, melyet a sötétség álarca alatt bevonuló delegátusok tettek emlékezetessé. Olyan sötét volt, hogy igazából bárki bevonulhatott volna, mert nem nagyon láttuk őket. Ők szorgalmasan villogatták a vakukat az arcunkba, melyre mi többnyire csukott szemmel reagáltunk. Az is ekkor esett meg, hogy Zolit egy nő karon ragadta, de a közös fotó valamiért mégsem jött össze.
A szombati napon kezdetét vette a nagy tömeg érkezése. A tömeg turistákból állt, akik jó része a mi jurtánkba is ellátogatott. Míg a fiúk felvonulásra mentek és hadászati cselekményekkel örvendeztették meg a népet, a lányok idegenforgalmi szakfeladatokat láttak el a jurtában. Meg biztonsági őrként is jeleskedtek, amikor Ági és Anita meggátolták, hogy egy fehérnép nagy táskáiba gyömöszölje az egyik rovásos kupánkat. Az eset után a nevezett fehérszemély még hosszú percekig jól érezte magát az engedély nélkül elfoglalt helyén a mi asztalunknál. Közben egy másik turista kiskutyája az ajtónkba kakilt, amit a gazdi persze nem vett észre. De Ági és Anita szólt neki. Így megtudhatták, hogy a kutyus csak a bogáncsok miatt érezte szükségét a pottyantásnak. Ja, az más!
A turistákkal való kapcsolatfelvétel nagyon széleskörű tapasztalatokhoz juttatta a lányokat. Az egyik látogatótól például megtudtuk, hogy a jurtánk eredeti, mégpedig MANGA jurta. Így lettünk manga törzzsé.
Egy másik vendég átszellemülten fényképezte a jurta mellett álló üres karókat, állványokat, mert azt hitte az a kerítés és lehet, hogy kolbászból van talán… Amikor megtudta, hogy valójában ezeken szoktuk tartani a harci eszközöket nagyon elcsodálkozott. Petra és Anita bekerülhetett egy burját néni fényképalbumába, aki miután rájött, hogy két hun nővel van dolga elszánt fotózásba kezdett.
Az események folyamán nagy hangsúlyt fektettünk a külkapcsolatok ápolására is, ezért Petra intenzív barátságokat épített ki a bulgárokkal és a székelyekkel, Taki pedig a spanyolokkal foglalkozott behatóbban.
Óvárról látogatóba érkezett a nagy Vörös Tökös Vezír Pista (VTVP) bácsi, aki ötödmagával tért be a pusztába.
Szombat este nem mentünk Kárpátia koncertre, de a kulturális seregszemle végeztével még sokáig élvezhettük a levonuló rajongótábor szellemi kicsapódásait. Azaz ezt már csak azon manga jurta lakó élvezhette, aki nem ivott elég bort, hogy mély álomba merülhessen. Így ő fültanúja lehetett a szomszéd jurtából kiszűrődő verbális gruppen szexnek is. Ja, ez a jurta lakó Anita volt, aki a szirénázó mentőautót is hallhatta. Ezen gépjármű szállította azt az áldozatot, akin oda-vissza áthajtott a szerelme terepjáróval, miután a csalfa nő a haverjával hetyegett… Ronda történet.
A két napos esemény alatt a szervezők nagy gondot fordítottak a dohányzás tiltására, megismerhettünk egy alacsonyan szálló Bagolyt, aki elszántan kereste Kicsi lovat, aki még mindig nem került elő.
Szombathelyi hobbitkánkra jó hatással volt a puszta, hisz szorgalmasan gyakorolta a mára „Kurul”- tajcsiként elhíresült mozgásművészetét. Emellett nagy gondot fordított a jógára és a jelen lévő gyengébb nem önvédelmi kiképzésére.
Takinak látomása volt és meglátta a Látót. Aki jól látott. Ha valaki bejött a jurtába azt például abszolút magabiztosan észrevette.
Petire nagyon büszkék voltunk, mert néhány óra leforgása alatt elsajátította a rovásírást amelyben Anita volt a szellemi vezetője. Az ő munkáját segítette Petra, aki a tavalyi évfolyamban végzett rovás szakon. Most már tanársegédi feladatokat látott el. Mindezek hatására Balázs is leporolta a tudását és rájött, hogy ő is tud rovásul. Mátét nem tudtuk kizökkenteni elszánt mélázásából, ő volt a figyelő, akinek semmi nem kerülte el a figyelmét.
Zoliról idén is portfólió készült harcosi öltözetben. Ezúttal hátulról is, hiszen abból az irányból még sosem látta magát. Aztán ezen fellelkesülve fehér harisnyájában is lefényképeztük…
Hazafelé nyugat és észak két útra indult. A körmendi csapat jártában keltében betért a soltvadkerti cukrászdába, ahol kifosztották a sütis és fagyis készletet. Cecén sort kerítettek a korábban ott vásártolt és immár madárlátta dinnye elfogyasztására, amelyet stílusosan szablyával szeltek fel.
Anita és Csabi hazafelé benéztek Tatabányán a turulmadárhoz. Míg a női harcos madarat szelídített és holland turistákkal ismerkedett, a férfi kovakövet gyűjtött, hogy tarsolyát megfelelő tűzszerszámmal tudja felruházni.
Aztán mindenki szerencsésen hazaérkezett. Itt van a vége, de ne fuss messzire véle!
Lejegyezte: Anita augusztus középső napján a 2012. évben