2011.07.02

 Petra rendelt tőlem egy utinaplót, úgyhogy szolgálatba helyeztem magam, mint krónikás és megírtam. Anita.      Már rovásírásal is!

Maroknyi mese Márokföldről Július havának első napján a körmendi had már javában állította az éjszakai hajlékot jelentő jurtát, amikor az északi sereg megérkezett és csatlakozott a szövetséghez. Pont jókor, ahhoz, hogy az összes dorong a helyére kerülhessen.

Az elkészült jurtát először Zoli a lakberendező vette birtokba, hogy az első enteriőröket kialakítsa, mire a többiek is belépnek. Ekkor már pattogott a tűz és Ági vezényletével a hadtáp szolgálat hozzákezdett a vacsora előkészítéséhez. A legnagyobb várakozás természetesen a köcsögös babot előzte meg, de addig is, míg a szerény hüvelyesek cirkulálni kezdtek odabent, ízletes pecsenyék kerültek a lángok fölé.

Mire besötétedett mindenki jól táplált lett és kezdetét vette a bor és mámor című vidám népi játék. Ezt híres zolizmusok felelevenítése koronázta, és sor került arra is, hogy Zoli megpróbált 7 percig csendben lenni, ami majdnem sikerült is neki. A hegyek levét az északi vendégek ajándékából kortyolgatták, melyek rovás nevekkel ellátott kupák voltak. Balázs, aki több mint testőr, erősen a pohár alját nézegette és pajzán mondatok hagyták el ajkait az esti derengésben.

Hamarosan Öcsi is megérkezett, aki magával hozta Adrient és az ő haját.

Már majdnem pirkadt, mire a Régió-MÍSE háttársi szövetségesek kezdtek elálmosodni. Álomra hajtották hát a fejüket, és valaki a jurtában kellemesen álomba horkolta őket. Szombatra virradt a csapat pedig megébredt.

A nap első sugarai lágyan derengtek a csepőtés felett. Az, aki szép reggel is szép, így nem keltett különösebb feltűnést a sok gyűrött arcberendezés.

Petra irányítása mellett az északi sereg (Csabi és Anita) elindult, hogy felderítse az energia útját és mire Ági is csatlakozott hozzájuk már nyitva álltak a csakrák és csak úgy forrt az energia. Eközben Attila fővezér még visszaosont kicsit a jurtába durmolni, hogy a nyivákoló macskákat elhallgattassa odabent a fejében.

Befutott Tamás is, aki lelkesen csatlakozott a csapathoz a nap folyamán, de sajnos éjszakára nem maradt. Ez alatt Öcsi, Petra és az északiak íjjal a kezükben a csepőtés irányába indultak, hogy gyakorolják kicsit az íjászatot.

A nap folyamán a jurta lakók folyamatosan várták a pláza, avagy más néven faluház irányából érkező roskadozó tálakat cipelő apródokat, de azok csak nem jöttek. Úgy tűnt a teljes ellátás ebben az évben nem lesz teljes, de azért ebédre csak összejött egy egész tál, energia dús, vízzel feltuningolt, gulyásleves, melynek elfogyasztását erőteljes harmonikaszó kísérte.

Mire az íjászok épp kezdtek éhesnek lenni újra, már meg is kezdődött a délutáni bemutató főpróbája, melyen az északi sereg hős vitézét gyorstalpaló keretében integrálták a programba. Aztán a szittya show ideje is eljött és óriási sikert arattak a vesszők mágusai. A közönség állva tombolt, mert ülőhely az nem volt a küzdőtér környékén, viszont a vesszők mindvégig a csakrák fölött szálldostak. A nagy sikerre való tekintettel a bemutató rövidesen megismétlődött. A nap akkor már nem sütött, de vesszők úgy csapódtak a célba, hogy: pakk-pakk, együtt dobbanva a közönség szívével.

Estére is maradt még izgalom, hisz kezdetét vette a kaland az eltűnt nagy lábas nyomában.

Elsőként Indiana Petra indult a kulcs, a kulcs őrei, és az elveszett lábas felkutatására. A rövidnek nem mondható kalandozást végül siker koronázta, hisz csak előkerült egy patinánsan zuzorkás antik darab, mely méltó otthona lett a zubogó forró víznek és a belepottyanó ízletes debreceniknek. A kulináris élvezkedést kulturális program kísérte. Elsőként Ulrich von Lichtenstein és zenekara szórakoztatott bennünket, a csapat legfittebbjei még táncra is perdültek az őrületes zene hatására. (A legfittebb Attila vezér, őt követte az északi sereg vezére Csabi és együtt támogatták, az akkor már járni is nehezen tudó Asszirkát, aki azért még táncolt is egy kicsit.) A többiek érdeklődve nézték őket a pázsit széléről, de ők füvön nem táncolnak, energiamezőn meg főleg nem, így aktivitásuk a nézésben merült ki.

Ezt követően a Magma tűzszínház produkciójának örülhettünk, ahol a tüzes táncosnő a végére kissé megizzadt, mi pedig kellőképpen átfagytunk.

A továbbiakban még mindig a tűzé volt a főszerep, hisz következett a tüzes íjászbemutató. Ennek során emberfeletti küzdelemben sikerült felgyújtani egy egész szénaboglyát. A hideg és a fáradtság elől néhányan a jurtába menekültek, ahol épp olyan hideg volt, mint kint és a hepéket-hupákat sem egyengette el senki a nap folyamán.                        A hátfájós krónikás el is iszkolt onnan, előbb a kombi anyósülésébe költözött, ahonnan rövid idő múlva kimentették és átcuccolták Lady Ann gyomrába. A padlózat végre sík volt, így az sem volt baj, hogy ablak nincsen. Magányos de némiképp pihentető éjszakát tölthetett el a puttonyban, keresztben fekve és lassan felolvadva. A sötétzárka feeling-et enyhítette a rendelkezésére álló kettő darab lámpa…

Eljött a másnap is, amikor egész napos íjásztatás vette kezdetét. Avagy felragyogott a szittya-biznisz kora.

Megtaláltatott a legkitartóbb íjászlány egy aprócska második osztályos kislány személyében, és mongol vendég is érkezett. Utóbbi szakértő szemmel nézte a jurtát, melyet kissé csálénak nyilvánított. Ő nem tudhatta, hogy ez csak azért van, mert a balra csavarodás energiavonalán épült a hajlék. Szakértelmének alapját a gyerekkori emlékek képezték, hisz maga is jurtában élt Mongóliában és segített a nagyapjának a jurta készítésben is.

A második napon került sor az eredményes rovás-vizsgák lebonyolítására is, hisz Petra és Balázs mellé északról érkezett vendégtanárt fogadtak, hogy megtanulhassák a rovásírást. Mindketten sikeresen teljesítettek és ők lettek azok, akikre nagyon büszkék vagyunk. Balázs a nagy öröm hatására még azt is megígérte, hogy felhagy a káros szenvedélyek viharával. (Az ígéret megvalósulásának felügyeletét Tuk bácsi, vagyis Öcsi vállalta magára…) Egy biztos nem kell már aggódni azon, hogy ki fogja elolvasni az ajándék poharakon a neveket…

Ebéd után a rendőrkutyák bemutatóját kísértük figyelemmel, majd megkezdődött a jurta lebontása. Amikor minden a helyére került, elindult a konvoj, nyugati és északi sereg egy nagy körforgalomig együtt haladva hagyta el a márokföldi térséget. Könnyes integetések kíséretében elbúcsúztak és onnan mindenki a maga útját járta tovább.

Itt a vége fuss el véle, ha a márokföldi fesztivál tovább tartott volna, még olvashatnátok néhány sort, de így Petrának csak ennyit kell átírnia rovással… ha már megrendelte ezt az útinaplót. :-)

Lejegyezte: Messzi Északról érkezett Asszirka