2009.08.10

Meghódítottuk Kulm Keltendorfot.

Titusz Lantos meghívására íjászbemutatót tartottunk 3 alkalommal a Kulm melletti kelta faluban. Természetesen "Pincepatkányos" barátaink keze volt a dologban, hogy kapcsolatba kerülhettünk Titusszal.

Pénteken megbeszéltük a két nap menetrendjét, aztán felpakoltunk az utánfutókra, hogy szombat reggel már csak az autókba kelljen bepakolni az "aprólékot".

Szombat reggel 7 órakor elindultunk Stájerország felé, hogy "meghódítsuk" a kelta falut. Weinznél találkoztunk Haralddal, aki odakalauzolt bennünket. Mellékesen megemlítem, hogy Harald a két nap folyamán rengeteget segített nekünk. 

Megérkezés után rövid egyeztetés Titusszal, és már pakoltunk is le. A csapat egyik fele a jurtát állította, a lányok nekiálltak ebédet főzni, páran pedig az íjászbemutató helyszínét tettük rendbe, és tábláztuk ki. Egy fenséges tojásos lecsó után ejtőztünk egy kicsit a jurtában. A megérdemelt pihenés után kimentük a bemutató helyszínére, és gyakoroltuk a műsort. A tűző napon kitikkadtunk egy kicsit, de a gyakorlás meghozta a gyümölcsét. A másnap tartott két bemutató hatalmas sikert aratott.
Az este 19 órakor kezdődő koncertre készülődött mindenki, az árusok kezdtek kipakolni. Ekkor jött az ötlet, hogy a mi dolgainkat is ki lehetne rakni, hátha az esti koncertre érkező nézők közül akad 1-2 vásárló is. Gyors árazás, stand "felépítése", beöltözés, szótárak előkészítése.... A számítás bejött, bizony már a kipakoláskor is akadtak vásárlók. Hiába, ha szép lányok az árusok, csak szívesebben vásárolnak tőlük, mint egy-két marcona férfitől. Az elárusítóhelyet Tündi, Maja és Ági felügyelte. Maja egyébként a szombati bemutatók alatt egyedül tartotta a frontot. Nem kis energiájába került a rengeteg vásárló kiszolgálása. (Kösz Maya!!!!)

A koncert szünetében - sötétedés után - tüzesíjász bemutatót tartottunk. A nem túl hosszú, de látványos műsort hatalmas tapssal jutalmazta a közönség.

Közben a vacsora is megfőtt, úgyhogy a munkával telt napot egy jó nagy adag fött csülök elfogyasztásával tettük teljessé. Természetesen osztrák barátainkat is megvendégeltük. Utánaküldtünk a helyi sörökbôl (alma-, kömény-, kelta-) és "krokodildandi" pálinkájából pár pohárkával, nehogy rosszul aludjunk. 

A vasárnap reggel hamar eljött. A sült szalonnás-kolbászos-hagymás reggeli után végigismételtük a bemutatót, hogy Harald is lássa egyben, és tudja, hogy mit kell a nézők számára elmondani. Felállítottuk az árusítóhelyet, összepakoltunk a jurtában, a "konyhán" és már jöttek is a nézők a 11 órakor kezdődő ünnepélyes megnyitóra. Mivel a falu idén ünnepli a 10 éves jubileumát, rengeteg protokollvendég is volt. A megnyitóra Titusz vezetésével bevonultak a szereplő csapatok a faluba, és már el is kezdődött a "röpke" másfél órás ünnepség. Nagyon "élveztük" a néha nem éppen rövidre sikerült, németül elhangzó beszédeket, köszöntőket. Dehát azért csak vége lett... Ismét beálltunk menetbe, és kivonultunk a saját táborainkhoz. 14.15-kor kezdtük az elsô bemutatót. Időben csúszott, egy kicsit mivel egy dobcsoport  zenélt a mûsor alatt és pár percben meg kellett beszélni velük a szüneteket. A közel 50 perces bemutatkozás nagyon jól sikerült. Szerénytelenség nélkül mondhatom - a nézők és a szervezők véleménye szerint is -, hogy szenzációsak voltunk. Természetesen a lövetés sem maradhatott el. (Szerencsére be lett mondva, hogy csak fél óra áll rendelkezésre, úgyhogy a következô 16.15-kor kezdődő második műsor előtt pár perccel már abba is tudtuk hagyni.... ) Közben azért arra volt időnk, hogy a tarhonyát feltegyük főni. A második műsor még jobban sikerült mint az első. A kezdeti drukk elmúlt, a helyet megszoktuk stb., szépen, olajozottan ment minden. Tündinek nagy szerepe volt ebben, hisz folyamatosan odakészítette a kellékeket, mondta, mi következik, nehogy eltévesszünk valamit. (Kösz Tündi!!!!) Nagyon jó érzés volt, hogy rengetegen gratuláltak a nézők közül a jól sikerült bemutatókhoz.   Kipakoltunk a jurtához minden kelléket, íjat stb. és végre megebédeltünk. (A 18 órakor elfogyasztott ebédben az a jó, hogy akárhogy sikerült a kaja, senki nem kritizálja a szakácsot, csak lapátol.) 19 órakor zárt a faluban a program, de nézők, és vásárlók azért még voltak bőven (kezdük a saját felszerelésünket is eladni, mert már nem nagyon maradt más). Aztán következett a jurtabontás, felpakolás az utánfutókra. Roppant gyorsan és szervezetten ment minden. Vásároltunk némi ajándékot az otthon maradt családtagoknak, és elbúcsúztunk. Irány haza, ahol még várt ránk egy éjszakai kipakolás az íjászpályán.

Röviden ennyi a két nap története. Persze leírhatnám a nagy nevetések, a jóízű beszélgetések, az együtt kajálások, ugratások történetét is de ezek a mi saját kis dolgaink.... meg le sem lehetne írni igazán olyan jól, hogy vissza is adja úgy, ahogy mi átéltük.

Köszönöm mindenkinek - köztük a két vendégíjásznak Tüskének és Petinek -, hogy teljes odaadással dolgozott a két nap folyamán. Úgy érzem, hogy az egyesület 7 évének egyik csúcspontja volt ez a két nap. A legjobb bemutató volt amit most megcsináltunk (pedig már láttam párat). A csapat igazi közösségként mûködött! De ez még csak a kezdet....

Janó