2012.05.30

Petra írt pár sort az idei első íjászbemutatónkról.

Első jurtás idén

 

Kora reggel ébredtem, mint mindig, amikor valahová indultunk a többiekkel, pedig aznap csak később mentünk. Szép reggel volt és a nap további része is annak ígérkezett és kivárni is alig bírtam, hogy mehessek már.
Minden előkészítve, hagyományőrző ruha, régiós póló, utazáshoz egy kis üveg víz.
Amint végeztünk a pakolással és megtaláltuk mindennek és mindenkinek a helyét, már úton is voltunk „Tarcsafürdő” felé. Időben érkeztünk és el is foglaltuk a helyünket a parkban, ahol a fák lombjai közül előbukkantak a kora nyári nap sugarai, de még várni kellett és így az árnyat adó fenyők és egyéb fák árnyékában megbeszélhettük a bemutató részleteit, ami már nyomokban sem emlékeztetett a pénteken gyakoroltakra, de így hogy többen lettünk (12fő) ez kellett is. Szépen lassan építettük a jurtát rengeteg időnk volt. Megnéztük a mellettünk csordogáló patakot is, majd belekezdtünk az első bemutatóba, ami mehetett volna gördülékenyebben, de ahogy haladt előre az idő egyre jobban és jobban ment.
Sokan éltek a lehetőséggel és kipróbálták az íjászatot. Bár néhány szó elhangzott az eget lentről szegélyező sötétebb felhők felöl, ennek ellenére a nap egész délután ragyogott, majd elrejtőzött a fák közé, mi pedig lebontottuk a jurtát.
A négy bemutatót közel tízezer ember követte figyelemmel és világszerte kilenc tv csatorna közvetítette. Na jó, lehet kicsit kevesebb, de nem sokkal, viszont tényleg sokan voltak. Nézelődtek, érdeklődtek és azt hiszem sok mindenen eltöprengtek, velünk, az íjászattal és a felszerelésünkkel kapcsolatban.
A csapat egy része korábban hazaindult, mert a munka, az munka. Mi pedig a pakolást követően és már pulóverekben elindultunk megnézni a nap, záró programját. Egészen lehűlt a levegő és be is sötétedett, a székek is hűvösek voltak, de a tűzszínház napzáró előadása kárpótolt bennünket.
Kissé fáradtan indultunk el, majd némi bizonytalanság után egyenesen hazafelé vettük az irányt.
Egy utolsó visszapakolás az éjszakában, búcsú és pihenés…

Résztvevők: Zoli, Peti, Szutyi, Maya, Ági, Attila, Peti (idegenlégiós), Janó, Máté, Tomi, Balázs, Petra

Külön köszönet Mayának a Labelloért, életmentő volt, a kocsiban később meglett az enyém is.

Szóval minden nagyon jó volt, és szerintem jól is sikerült. Én személy szerint remekül éreztem magam, még ha hangom egy fikarsznyi sem volt és így „ Pszt” volt a nevem.

Petra