2009.09.25

 Íme az eredmények

Eredmények:
1. (1410 pont) Funtig Szilveszter (1015) – Ésik Tibor (395)
2. (1275 pont) Bíró Balázs (975) – Mesterházy Öcsi (300)
3. (1269 pont) Mecseri Krisztián (894) – Németh Krisztián (375)
4. (1265 pont) Német Zoltán (920) – Lehner Csaba (345)
5. (1263 pont) Tóth Roland (888) – Farkas Dávid (375)
6. (1247 pont) Imre András (967) – Gergál Máté (280)
7. (1198 pont) Lillik Zoltán (833) – Krajczár Péter (365)
8. (1170 pont) Horváth László (950) – Horváth Miklós (220)
9. (1132 pont) Bártfai Zsombor (1007) – Bíró Tamás (125)

Azért röviden egy kicsit az eseményrôl:

Idén már nem csak a két egyesület (Weking, Régió) képviseltette magát, hanem máshonnét is jött csapat. Reméljük jövôre már még több egység indul el ezen a rendhagyó versenyen. 
Rendhagyó módon mindenki idôben megérkezett a nevezésre. Kisebb próblémák adódtak ugyan a versenykiírás alapos el nem olvasásából, de szerencsésen megoldottunk mindent. Mindenkinek jutott hajó, íj, még evezô is.
Az íjászat rövid bemelegítése után a csapatok már neki is állhattak az elsô versenyszámnak, a startlövészetnek. A csapatok a 6 lövés leadása után már szálltak is be a hajóikba, és nekivághattak a 2. versenyszámnak a sprintfutamnak. Volt olyan páros, aki "motoros" sebességgel vágott neki a távnak. A hídon álló segítô jegyezte a beérkezési idôket.
Innét kicsit lazább tempóban lehetett továbbevezni a Kesztyûs-tanyára, ahol a partra kihelyezett 4 célt kellett meglôni az íjászoknak a hajóból. A 3. versenyszám, a vízi lövészet végrehajtása után kikötés, rövid ejtôzés. Miután minden csapat beért, értékeltük a lôlapokat, és a pontszámok felkerültek a beírólapra.
A 4. szám, a szkíta verseny már várta az indulókat. Sajnos itt nem születtek olyan szép eredmények, mint tavaly, csak 30 m-ig jutott el 1-2 versenyzô. Nagy örömünkre szolgált, hogy a kenusok is rákészültek a versenyre, és egyre jobb lövéseket adtak le, nagyobb pontszámokat produkálva. A versenyszám végére megérkezett a felmentô sör. Gyors frissítés után már szálltak is be a csapatok, hogy leküzdjék a közel 5 km-es Árvíz-futamot, az 5. versenyszámot.
Molnaszecsôdrôl a hajók vissza lettek szállítva a körmendi kikötôbe, a csapatok pedig immár autóval-gyalogosan érkeztek az utolsó versenyszám helyszínére a Weking-tanyára. A háznál már a segítôk meleg ebéddel vártak bennünket. A fantasztikusanfinomangyögyörûenízletes pincepörkölt ellen senki nem tiltakozott, mikor evésre szólítottak fel bennünket a mesterszakácsok. De még hátra volt a vadász kör, ahol mind a kenusok, mind az íjászok megmutathatták íjásztudásukat.
A sáros, de kellôen szúnyoggazdag erdôben a 3D-s célokra leadott lövések között nagyon szépeket is láthattunk. A néhol csúszós-cuppogós terepet Attila (Haraga) is végigjárta mankójával, hogy jobbnál-jobb képeket készítsen a versenyzôkrôl. Könnyû volt felismerni hiszen vadító színû láthatósági mellényt viselt (Press). :-)
A csapatok visszaérkezése után már csak a pontszámok összesítése, és az eredményhirdetés várt ránk. A laptop aksija természetesen az utolsó elôtti pillanatban merült le, úgyhogy a számolás ismét emberi erôt követelt. (Az eredményeket lásd fent!) A felszabadult és kellôen elfáradt csapat átadhatta magát az ünneplés egyáltalán nem kellemetlen pillanatainak. Elôkerültek a dugipálinkák és a hûtött sörök. Egyetlen apróság zavarta meg csak az ünneplést. A Régiósokat várta egy fellépés Körmenden. Tavaly is el kellett rohanni, idén is. Reméljük jövôre már nem fog ez történni. Nagyon jó, baráti versenyen vettünk rész, aminek jövôre folytatása lesz. 

Mindenkinek köszönöm a sportszerû versenyzést, a szervezôknek a sok munkát

Janó

kapcsolódó képgaléria

PS: Utóiratban egy kicsit a negatívumokról, csak azért, hogy mindenki le tudja vonni a következtetést, és jövôre már ezen problémák elkerülheteôk legyenek.
- A nevezés bizony még mindig gond. Ez egy csapatjáték, tehát a csapattagoknak (mindössze 2 fô) illene tartani egymással a kapcsolatot. Sajnos volt olyan páros, akinek az egyik tagja elfelejtett szólni a társának, hogy nem jön. Volt olyan is, aki nevezett és nem jött el. Ejnye-bejnye!!! De a dolgok szerencsésen alakultak, a két félbôl lett egy egész, egy hiányzó helyett pedig a csapattárs keresett új embert.

- Az utak néhol járhatatlanok voltak autóval és ez bizony néhol idôbeli csúszást okozott. Errôl nem tehetünk, ez van... Jövôre megpróbálunk egy olyan kört kitalálni, hogy minél kevesebb autózással, futkosással megoldható legyen minden versenyszám.