2009.06.20

 7 év a Régióban, íjászat és hagyományôrzés címû kiállítás

Még az év elején beszélgettük a "mûvházasokkal", hogy lenne-e kedvünk a ruháinkból, felszerelésünkbôl rendezni egy kiállítást valamikor. Jó lenne, hisz a város még többet láthatna belôlünk. Olyan dolgokat is bemutathatnánk, amirôl esetleg egy bemutató, fellépés kapcsán nem nagyon esik szó. Elôször a Tavaszünnepre gondoltak, de mivel a felszerelésünkre nekünk is szükségünk van éppen akkor, legyen inkább a Múzeumok Éjszakája.

Legyen! Nekiálltunk gondolkodni, mi mindent lehetne kitenni a "kirakatba". A jurtát mindenképpen, aztán a ruhákat is, hisz azok is szépek, látványosak... meg íjakat... meg mindenfélét.... Kidolgoztunk egy tematikát a kiállítás berendezésére. Attila (Haraga) útjai során összeszedett mindenféle érdekes és szép (ráadásul különleges) íjat, felszerelési tárgyat, amivel mi nem rendelkeztünk (még!). Rám hárult a feladat, hogy a tablók szövegét, a "történetet" megírjam, összerakjam. Nem kis feladat volt, tekintve, hogy rengeteg helyen megfordultunk, sok dolgot tettünk a 7 év során. Egy olyan szöveganyagot kellett megírni, amiben lehetôleg minden nagyobb dolog meg legyen említve, de túl hosszú se legyen. 5 tablón sikerült.... de elmondhatom, hogy tízszer ennyit is meg tudtam volna tölteni. Pénteken már a pályán összeraktuk az a felszerelést, amit ki kell szállítanunk másnap reggel.

Eljött tehát a nap, amikor nekiálltunk a kiállítás berendezésének. 8 órakor indult meg a csapat, hogy ennek a nem kis feladatnak eleget tegyen. Irány a pálya, bepakolás az autókba, és Évát összeszedve már neki is álltunk az "építkezésnek". Gyors terepszemle után felállítottuk a paravánokat Ágival és Rékával. A többiek addig elmentek a jurtáért, és azt kezdték felállítani. Elôször a tablókat helyeztük el. Nem volt egyszerû feladat. Okulva az elôzô kiállítások felépítésén, már vízmértékkel felszerelve érkeztem, hogy a tablók egyenesen álljanak. Felesleges volt.... a paravánoknk és a talajnak semmi köze nem volt a vízszínthez, a függôlegeshez, és a 90 fokhoz sem. Miután az elsô vízszintesen felrakott tablót leszedtük, és "szemre" beállítottuk, már ment minden mint a karikacsapás. Az íjakat és a felszerelést gyorsan elosztottuk, hogy melyik paravánra mi kerüljön, és hajrá. Fúrtunk, faragtunk, szegeltünk.... Míg "készült" a jurta, Ági és Attila felöltöztették a próbababákat és berendezték a vitrint, amibe az ékszerek és újságcikkek kerültek. Mire felkerültek a paravánokra az íjak és tablók, addigra  a jurta is állt, úgyhogy azt már közös erôvel rendeztük be. 13 órakor kész volt minden. Jól és gyorsan dolgozott a csapat, akiknek a neve álljon itt: Ági, Réka, Andi, Sára, Öcsi, Zoli, Laci, Krisztián, Janó. 

Ez úton szeretném megköszönni mindazok segítségét, akik íjakat, felszereléseket kölcsönöztek a kiállításhoz, hogy minél színesebb és tetszetôsebb legyen: Tóth Zoltán - Keszthely, Molnár József (Dodesz) - Körmend, Szalóky István - Gyenesdiás, Lisztes Attila. Köszönet illeti meg a Mûvelôdési Ház dolgozóit is (fôként Évát), akik segítettek és unszoltak bennünket.

A kiállításmegnyitóról, és a Múzeumok Éjszakájának egyéb történéseirôl Attila, Ági, Zoli, Laci tudna bôvebben beszámolni, hisz nem csak a kiállítást rendeztük meg, hanem a nap eseményeiben is részt vállaltunk.

Janó