Régió Hagyományőrző és Sportegyesület

Mikulásruhába bújt "angyalok"

2011.12.04

Olvassuk krónikásunk beszámolóját, Petrát.          

 

Mikuvadászat 2011


Novemberben valamikor:

Hol volt, hol nem volt….. á így kicsit messziről kezdeném, ismét eljött a tél és a Mikuvadászat ideje. Elkezdődött a készülődés és az ötletesnél jobbnál jobb ünnepi célok készítése. Attila nagy lelkesen aprított, ragasztott és készülődött, s lelkesedését még az sem törte le, hogy a készülő célokat nem mindenki ismerte fel. Pl.: Tomi azt gondolta, hogy tán az egy biciklinyereg, Öcsi körteformát vélt felfedezni, nekem (Petra) egy tökforma rajzolódott ki, nos ez volt az ünnepi harang. Majdnem eltaláltuk. A fenyőgömböt pedig katicabogárnak néztem, de jobb, ha erről már nem is beszélünk.

December 2.

Elkészült végére mind a 16 db cél, ami nem kevés, szépen sorakoztak a teremben várva a szombati napot. Zoli már péntek este együtt aludt a célokkal, hogy semmi baj ne történhessen velük az éjszaka során. A bevásárló lista készen volt, még egy kis íjászat és mindenki izgatottan és hatalmas szívvel várta a másnapot. Voltak akik sütit készítettek vagy épp a még szükséges kellékeket szedegették össze. Ági pedig előkészített az Ágiféle vagy Zoli szerint a Régiós gulyásnak valót. A messziről érkező vendégek pedig már fényesítették az úticipőjüket.


December 3.

Elérkezett a várva várt reggel. Zoli volt az első, aki a pályára érkezett mivel ő már tegnap itt aludt, feltételezem alig várta, hogy hagymát pucolhasson, bár ebben nem vagyok biztos. Elkezdődtek az előkészületek, a célok kihelyezése, a főzés, a díszítés és minden egyéb ami az ünnep fényét emeli. Sajnos logisztikai problémák miatt mi (Petra, Zsolti) csak 12:23 kor érkeztünk meg. Ekkor már szinte minden kész volt a bulihoz. Ági, Attila, Tomi, Zoli, Balázs, Peti, Máté már sürgölődött. Nemsokat kellett várni a szombathelyiek érkezésére. Így megérkezett Peti és Gergő, majd Nándi és Pisti végül, Janó és Manó. Amikor megérkezett mindenki koccintottunk, a hűtő mellett felsorakoztak az itókák az asztalon pedig a nasik.
Gyors megbeszélést követően kezdetét vette a küzdelem.

A recept a következő volt: Első kör, nappal fix 2 lövés célonként, evészet (arra már nagyon finommá főtt gulyás), második kör, szürkület fix 2 lövés, majd evészet ismétlése, és aztán az éjszakai lövészet fáklyával megvilágított célokra fix 2 lövés, csakhogy precízek legyünk.


Szóval 4 csapatra oszlottunk, majd nekiveselkedtünk az első körnek, több kevesebb sikerrel vettük az akadályokat, volt akinek nagyon feküdt a pálya, volt akinek annyira nem, de a hangulat mindenkit kárpótolt. Eztán körbeálltuk a gulyást és mindenki telepakolta a tányérját, de előtte készült egy közös fotó. Evés közben nem volt nagy hangzavar ez is azt bizonyítja, hogy milyen finom volt az étel. Sok pihenésre nem volt idő, kezdődött a második kör. Mindenki más csapatba került. A terem finom illatokkal volt teli. Forralt bor, süti és pálinkaillat lengte be a kandallótűz fényében úszó helységet. Odakinn valamivel hidegebb volt már, mint az első körben. Az esti lövészet előtt ismét kanalazgattak a még éhesek és az iszogatás sem fejeződött be, hiszem elkészült a jó meleg tea is. Öcsi megérkezett. Az időközben odakeveredett légpuska persze mindenki érdeklődését felkeltette, kicsit mindenki ki akarta próbálni, ekkor már lehetett sejteni, hogy ebből is verseny lesz. Ennek a szünetnek is vége szakadt, a fáklyák kihelyezése után indult is az éjszakai lövészet, ami mindenkinek legalább olyan jól sikerült mint a nappali, ha nem jobban, kivéve Zolinak. Ő ezt gyorsan meg is jegyezte, hogy neki bizony rosszabb lett az utolsó köre. Az eredményhirdetés előtt egy másik versenybe kezdtünk, ezalatt érkezett meg Taki is, aki ezúttal nem hozta a Miki ruháját, mondjuk hó idén nem volt, szóval a szánt is otthon hagyta. Két csapattá vált szét a társaság és összemérték tudásukat íjászatban és légpuskával való lövészetben. Az íjász táblát Nándi készítette, amit nagyon szépen köszönünk. Jó kis verseny volt, de valljuk be ebben az esetben a lövészet nem a férfiak sportja volt, mondjuk úgy, hogy majdnem megvolt a dió. 
(szerk: gratula a lányoknak)
A csapatversenyt az eredményhirdetés követte. Mindenki kapott hóemberfigurát csokiból és virgácsot. Néhányan vérszemet kaptak az elhibázott légpuskás lövések miatt, így mindenki lelőtte a nyereményként kapott csokifigurákat. Ezután még folytatódott parti éjfélig, ami szerintem jól végződött, mivel vasárnap reggel 8 kor az egyesületben maradók még mélyen alhattak, hiszen nagy csend volt odakinn és a tűz is már rég kialudt.

Petra