Régió Hagyományőrző és Sportegyesület

Az egyesületről

2009.03.10

Régió Egyesület
Régió Hagyományőrző, Kulturális és Sportegyesület

Elérhetőségek:
Levelezési cím: Körmend, Kossuth u. 2. III/7;
Íjászpálya: 9900 Körmend, Rákóczi u. 53.
Koltai János (30/288-9918, arcus@lmb.hu)
Haraga Attila (70/380-1211, h.attila@galex.hu)
Honlap: www.regioijasz.hu; E-mail: info@regioijasz.hu

 AZ ALAKULÁS

Egyesületünket 11 fő alapította 2002. márciusában. A megalakulás után nem sokkal írták rólunk a helyi lapban:
Körmend város ismét gazdagodott egy olyan »embercsoporttal«, akiknek önzetlen célja, hogy egy emberbarát, életszerû programlehetőséget biztosítson az érdeklődők számára: A Régió Hagyományőrző Kulturális és Sportegyesület nyugat-dunántúli szervezete. Ebben az évben nyílt lehetőség a hivatalos bírósági bejegyzésre, de tevékenységük a múltba nyúlik vissza. Az egyesület elnöke Szabó Zsolt, több területen is tevékenykedik évek óta, s mellette a városból és más településekről sok komoly szakember támogatja a közös munkát. Ittlétükkel elsősorban Körmend jó hírét szeretnék gyarapítani, és programjaikkal az itt élő embereket gazdagítani. Tevékenységi területünk a nyugat-dunántúli hagyományok: színjátszás, ének-zene, kézmûvesség kincseinek megőrzése és ápolása lenne. Sporttevékenységek körében az egyesület a tradicionális íjászat és a lo-vaglás elsajátításának sajátos technikáját szeretnénk közzé tenni, mindezt kiegészítve az egészségesebb élet elérésének egyéb fortélyaival. ... Oly módon szeretnénk átadni ezt a tudást, hogy az »utánunk jövők« büszkék lehessenek hovatartozásukra, múltjukra, honfoglaló őseikre. Tisztában lehessenek nemzei identitásukkal, megmutatva, hogy különböző etnikumok miként lettek egy nemzetté. A régi boszorkánykodások, női praktikák időszerûségét is tovább kívánjuk adni a helyi mûvelődési ház együttmûködésével, szeretnénk, ha havi 1 alkalommal »tábort ütnénk« náluk. ... Ezúton szeretnénk tudatni mindenkivel, szájhagyomány és írás-olvasás tudása útján, hogy mi itt vagyunk csak be kell jönni hozzánk, mert az ajtónk mindenki előtt nyitva áll, ez a régi óhaja a Régiónak.”

 

AZ ÚT

Az egész az íjászattal kezdődött. Voltak ketten, jó barátok. Egy szombathelyi és egy celldömölki. A szombathelyi (az egyszerűség kedvéért hívjuk Janónak) már régóta (1995.) íjászkodott. A másik, (Zsolt) 2001 körül „fertőződött meg”. Ő költözött Körmendre, ahol már a kertben, Rába-parton, itt-ott gyakorolgatták az íjászatot. Ezt látva, egyre többen csapódtak hozzájuk, és egyszer csak annyian lettek, hogy felvetődött az egyesület alapításának gondolata is. 2002. márciusában Bulin Andi lakásán gyûltek össze az alapítók, hogy létrehozzák az egyesületet. Akkor még sok mindent szerettünk volna csinálni, nem csak íjászkodni. Színjátszás, kézmûvesség, lovaglás, esetleg lovasíjászat, egészségnevelő ismeretterjesztő előadások szervezése stb. szerepelt az alapító iratokban.

Kezdetben nagyon sokszínûen indult minden. Havi rendszerességgel előadások, hetente színjátszó próbák gyerekeknek, edzések a Rábaparton, íjászbemutatók falunapokon stb. Aztán jöttek a nehézségek, és a tél. Rendezvényeink érdektelenségbe fulladtak. Az egyesület tagjain kívül 1–2 látogató „esett be” az előadásokra, a színjátszó gyerekek elmaradoztak. A kézmûvességgel, egészségneveléssel foglalkozókban csak a kezdeti lelkesedés volt meg, a kitartás már kevésbé. Végül már „csak” az íjászat és a hagyományőrzés maradt.  

 

AZ ÍJÁSZAT

Az első edzések a Rába-parton voltak, majd télre jött a „Rázsó” padlása (Rázsó Imre Mezőgazdasági Szakiskola „padlás” lőterén minden hétfőn és pénteken 15–19 óráig). Nagy segítség volt ez is, hiszen télen örül az íjász, ha legalább fedett helyen van, és közben be tud állni valahová melegedni. Aztán Molnaszecsődnél a malomnál lévő szi-getet tisztítottuk ki, hogy „vadregényes” íjászpályát varázsoljuk magunknak és az érdeklődőknek. Ez a próbálkozásunk kudarcba fulladt. Sok ráfordított munka után emberi okok miatt kútba esett a terv. Irány vissza a Rábapartra. Haraga Attila, mint körmendi, hetekig járta a várost, területet, helyet keresve, hol tudnánk egy fedett, zárt lőteret kialakítani. Felvetődött az MHSZ lőtér is a lehetőségek között. De kinek szóljunk, kit kell keresni? Ekkor jött Fehér Tomi és segített. A lőtérhez vezető út elég göröngyös volt. El-ső leveleink még reagálás nélkül maradtak. De a „város”, és főként Tamás segítségével sikerült a megfelelő emberekhez eljutni. Igaz, ehhez az eljutáshoz néhány „elvtárson” is át kellett „gázolni”.

Mikor megláttuk először ezt a „romhalmazt” nagyon elkeseredtünk és vakartunk a fejünket, hogy mikor lesz ebből valami. Iszonyú állapotok uralkodtak. Egyedül csak a te-tőszerkezet és a falban lévő téglák voltak jó állapotban. A parlagfû és társai elleptek minden zöld területet. A vakolat omladozott, mindenütt penész és gomba burjánzott. Vezetékek lógtak a falakból.

De Tamás, és a városvezetésből Szabó Feri jött, és segített. A város vezetéséhez, a képviselőtestülethez kellett fordulnunk. Több embertől is ígéretet kaptunk, hogy támo-gatják kérésünket, hisz jó ügyről volt szó. Csodával határos módon Körmend városától kaptunk támogatást, amit anyagbeszerzésre és állagmegóvásra fordíthattunk. Nem kevés szervezőmunka, anyagbeszerzés, és kétkezi munka után jutottunk el eddig az állapotig. Sokan támogattak bennünket. A vállalkozóknak is szimpatikus lehetett az ügy, hisz már eleve kedvezményeket adtak. Volt aki a munkájával, volt aki alapanyagokkal, mások anyagiakkal segítették a pálya építését.
Így már kutúrált körülmények között folyhattak az összejövetelek. Komolyabban folyhattak az edzések, az utánpótlásnevelés. Új céltáblákat, íjakat, nyílvesszőket, berendezéseket tudtunk vásárolni az íjászbemutatókért kapott pénzből. Egyre színvonalasabb versenyeket is rendezhettünk, ahol már 3 dimenziós célokra is lőhettek a versenyzők.

Az első években még nem volt saját versenyünk. Először 2005-ben az 1. Tavaszünnep keretein belül sikerült egy 12 célos, két körös versenyt megrendezni. Az évek múltával már fejlődött annyit a célállomány, hogy 24, sőt 28 célos versenyt is tudtunk rendezni. 2008-ban háromszor volt Körmenden íjászverseny alkalmanként 100 fölötti nevező létszámmal.

2007-ben egyik társunk Haraga Attila egy versenyen megismerkedett egy osztrák (de magyarul is beszélő) íjásszal a Die Kellerratten (pincepatkányok) egyesületből. Attila munkájának köszönhetően egyre jobb kapcsolatot alakítottunk ki velük, és a nemrég alakult szentgotthárdi Szent Sebestyén Íjászegyesülettel. Megrendeztük az 1. Osztrák–Magyar Barátság Kupát. Ez egy 3 versenyből álló sorozat volt, Körmend, Mortantsch, Szentgotthárd helyszínekkel. Több száz íjász nevezett, és mivel sikeres és jól mûködő volt 2009-ben folytatása is lesz.
 

 

A HAGYOMÁNYŐRZÉS

 A hagyományőrzés is egyre nagyobb szerepet kapott az egyesület életében. A honfoglaláskori magyarság életét, mindennapjait, harcait stb. próbáljuk feleleveníteni. Öltözeteinket, „fegyvereinket” is folyamatosan fejlesztjük, bővítjük. Íjásztársunk, jóbarátunk, a keleti gyepû egyik harcosa jegyezte ezeket a sorokat pár évvel ezelőtt: „Nem abban látom a hagyományőrzést, hogy mereven kötjük magunkat a tárgyakhoz, az anyagi dolgokhoz, hanem a szellemi, lelki dolgokban kell követnünk, méltónak lennünk az őseinkhez. Ahogy Kassai idézi a könyvében a keleti mondást: Soha nem a mestert kell követni! Hanem azt, amit a mester követ.
Meg aztán tetemre hívom Széchenyit is, aki azt mondta 1846-ban, hogy »a magyar szó még nem magyar érzés, az ember mert magyar még nem erényes, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi.«... »Nemzetiség csak lelki felsőbbség által öregbíthető...«.
Ha egyszer odajön hozzám egy kisfiú, aki megkérdezi, hogy miért tatár íjjal lövök, annak lehet, hogy azt mondom, amit a III. században mondott egy ősünk – kínai átírásban maradt fent a neve – és ha jól idézem Mao-tun-nak hívták, aki a hun és a környező pusztai népeket egyesítette és legyőzte Kínát, hogy azért használok tatár íjat, mert az »íjfeszítők népéhez« tartozom.

Nagy Gábor

 

EREDMÉNYEK

Úgy gondoljuk, büszkék lehetünk magunkra. Talán a saját helynek is köszönhető, és az állandó edzéseknek, hogy egyre több versenyen, bemutatón szerepelünk eredményesen. Remélem nem tûnik nagyképûnek, de ha elmegyünk egy-egy versenyre, akkor mindig látunk a dobogón bordó pólós íjászt (az egyesület „egyenpólója” bordó színû). Néha nem is egyet. Rengeteg érmet „gyûjtöttünk be” az elmúlt évek során. Nem csak a régióban, hanem az ország távolabbi részein is. Külföldre is egyre több meghívást kapunk.

Szerencséjükre, vagy szerencsénkre egy-két „született íjász” is ránk talált. Ők nagyon eredményesen szerepelnek a versenyeken, szerepléseken.
Bemutatóink is egyre színesebbek, színvonalasabbak. Több mint egy éves munkánk (bemutatók, szereplések) „áráért” beszereztünk egy eredeti mongol jurtát is, ezzel is színesítve a fellépéseket, a városi rendezvényeket.

2005-ben nagyrendezvényt is „bevállaltunk”, a Tavaszünnepet. Reméljük, ezzel is sikerült Körmendnek adni valami olyat, ami eddig nem volt. 2009-ben már az 5. alkalom lesz, hogy megrendezzük ezt az egyre színesebb, színvonalasabb ünnepet.
Az egyesület elmúlt éveiben rengeteg bemutatót tartottunk, sok versenyen vettünk részt. A rendezvények közül egypár a teljesség igénye nélkül:

Körmend város és a Mûvelődési Ház rendezvényei, Rábaparti Magyar Ünnep, Savaria Történelmi Karnevál, a szombathelyi Múzeumfalu Szent György és Szent Márton napi vására, jótékonysági fellépések, iskolák és óvódák rendhagyó történelemórái stb.
A jövőben újabb beruházások, külföldi fellépések és versenyszervezések várnak ránk.
Reméljük a munka továbbra is eredményesen folyik az egyesületben, és a taglétszám bővülni is fog. Szívesen látunk mindenkit az egyesületben, aki tud és akar abban a szellemben dolgozni, edzeni, amit mi magunkénak tekintünk.